ÉRTÉKŐRZŐ | Pásztorok a Bakonyból (Hegyesd) – 1. rész:
Hegyesdi tél
Helyszín: Hegyesd, Sátormapuszta
Rögzítés ideje: 2026. január 9.
Alanyok: Gál István (Pista bácsi), Gál Istvánné (Ági néni)
Kérdező: Szabó Csaba, néptáncpedagógus, MMA ösztöndíjas
Készítő, jogtulajdonos: Talhammer Gellért
A Pásztorok a Bakonyból sorozatunk új fejezetében Sáska után a hegyesdi Sátormapusztára látogatunk. Megismerhetik Gál Pista bácsit és feleségét Ági nénit, akik nemcsak a szavak, hanem a kőkemény tettek emberei is.
Az első epizódban megnézzük a tanyát, illetve hogy tereli a birkákat Pista bácsi és hű társa Morgó.
Ebben a részben választ kapunk olyan kérdésekre is, mint:
- Hogyan lehet megszámolni 350 birkát anélkül, hogy belezavarodnánk?
- Miért esznek az állatok a szakadó hóban a meleg hodály helyett?
- Mit jelent, ha egy birka „buckos”?
- Hogyan tartotta el régen a gyapjú az egész nyájat egy télen át?
Tartsa velünk a hideg hegyesdi télve, ahol a kolompszó és Morgó ugatása töri meg a Bakony csendjét.
Az alábbiakban a filmet és annak teljes leiratát közöljük az utókor számára.
Gál István: Szeretem a főnöktől, ha dicsér. Azt szeretem, úgyhogy… Mint hogy kiabálna itt velem, hogy: „Rosszak a birkáid!” Azt nem jó hallgatni. Na, meg hát voltak nekem anyabirkák is, de hát az enyém volt az egész falka, az egész Kft-ben az az egy falka birka volt a legjobb.
Kérdező: Szépek, tényleg azok! Egyidős állomány, nem?
Gál István: Nagyjából, hát májusi bárányok ezek.
Kérdező: Akkor ez az állománynak a java, nem?
Gál István: A legszebb, meg ez a java. Ez a fiatal…
Kérdező: Korábban adtatok neveket a birkáknak, hogy…
Gál István: Hát legeslegjobban akit ismerek már nagyon régóta, a Palit, az szokott… Többi juhásznál nem hallottam, hogy mondta volna azt, hogy mi a neve a birkának, tudod. Ő kiválasztott egy tíz-húsz darabot, és akkor annak a neve az a neve.
Kérdező: Mi az a buckos?
Gál István: Hát az, hogy egy ekkora kis szarván bütyök van. Szarvából mind a két felén ugye nem nőtt meg, hanem csak bütykös lett neki, elnevezte Bütykösnek.
Kérdező: És milyen neveket adtatok még?
Gál István: Sokféle nevet, ami eszébe jutott neki.
Kérdező: Neked volt kedvenc birkád, aminek nevet adtál?
Gál István: Egyetlenegy volt abban az időben. Most ebben nincsen, egyetlenegy volt.
Kérdező: Ott van egy kisebb.
Gál István: Az gyengébb, fiatalabb, még fiatalabb. Hát van benne legalább olyan nyolcvan darab, amit – nem, inkább nyolcvan-száz között – amit szívesen kiszednék belőle. És akkor máshogy mutatna az egész birka. Mert így azért látod, egyik nagyobb, mint a másik.
Kérdező: Ezek májusi bárányok vagy birkák. Hadd kérdezzem meg, hogy meddig vannak ezek nálad?
Gál István: Hát igazság szerint, ha minden igaz, akkor májusban elviszik. Ki a prérire kivisszük, májusban akkor már jó idő van, úgyhogy… Nyíráskor vissza szoktuk hajtani ide ezeket, áprilisban van nyiratás… Április 10. felé nyirat a gazda, akkor visszajönnek egy hónapra.
Kérdező: Szokták mondani, megkérdezi valaki, hogy mennyi birkád van, mit szoktatok mondani nekik?
Gál István: Hát az igazat nem mondom meg, csak neked. Hát most ha mást kérdezte volna, mondtam volna neki, hogy négyszáz.
Kérdező: És nekem mit mondasz?
Gál István: Háromszázötven.
Kérdező: Hogy kell megszámolni a birkát?
Gál István: Kérem szépen, nem a lábait sem a fülét, hanem egyesével.
Kérdező: Igen, mert szoktátok mondani… Ez is megvan, meg az is megvan, akkor mind megvan?
Kérdező: Szoktátok mondani, hogy ha valaki meg akarja számolni a birkát, akkor számold meg, hány lába van és oszd el néggyel, igaz?
Gál István: Igen, igen. Ember legyen, aki megszámolja.
Kérdező: És azt mondtad, hogy a saját birkátokat, amikor még tartás volt… Mit jelent ez a tartás?
Gál István: Hát saját birkám volt az, ötvennégy darab volt. Sajátom volt. Azért megdolgoztam, mint a gazdánál, mikor idekerültem ’99-ben. Aztán nem báránypénzt fogadtam el, nem a pénzt, hanem a bárányt. És itt felnőtt nálam, és kiválogattam az ötvenet, akkor ötven után, és hagytam jerkebárányt, meg döglött is, meg megveszett is el, de nem tudom, hová ment. Aztán megutáltam a birkát, úgy hogy saját tartásra ide a gazda nem engedte idehozni. Tudod, hogy itt legyen a saját birkám, most is tartanék én. Én nagyon szívesen, már nekem, csak azt a gazda nem engedi meg.
Kérdező: Az idővel ez megváltozott. Akkor igaz, hogy… Régi időben mindenkinek volt tartása, most már annyira nem számolnak vele a pásztorok.
Gál István: Úgyhogy, hát a gazda adja ki a báránypénzt belőle, tudod. Hogy leelletted a birkákat, annak a százalékát kiadja. Mondjuk hat-hét-nyolcszáz darab bárányt lead. És akkor amennyi jut nekem, átszámolja, aztán úgy.
Kérdező: Most már ugye német merinót tartotok, de magyar merinót miért szerették jobban régen? Vagy miért volt az divatosabb? Mielőtt a német merinó bejött volna, mi volt a jó a magyar merinóban? Miben erős?
Gál István: Majdnem, hát csak azért, hogy kisebb… Kisebb, mert ezek meg tudnak nőni, majd lesznek ezek nagyobbak is. Mint ott az a kisebb, ez a birka.
Kérdező: Mire tartották a magyar merinót? Mit hasznosítottak belőle legjobban?
Gál István: Ugyanúgy, mint ebből, leellett az is ugyanúgy. Igen, csak kisebb bárányok voltak neki, mint ezeknek.
Kérdező: Talán gyapjúban jó volt, nem?
Gál István: Igen, gyapjúminőségre akkor, abban az időben jó volt, de most már gyapjút sem veszik. Tudod te is, hogy alig veszik a gyapjút.
Kérdező: Az igaz az az állítás, hogy a gyapjú régen eltartotta…
Gál István: Hát majdnem eltartotta, a gyapjú meg egy kis pénzt hozzátettél… Egy telet, úgyhogy. A gyapjún keresztül meg egy kis pénzt tettél hozzá, már el is tartotta az ötszáz darab birkát. Esetleg egy kis pénzt tettél hozzá akkor abban az időben, aztán…
Kérdező: És mellette még a húshaszon meg a bárányhaszon.
Gál István: Igen, igen. Csak hát a bárány se volt negyvenezer forint meg ötven, hanem kapott érte nyolc-kilencezer forintot, nyolcat. Akkor már örült neki nagyon.
Kérdező: Mi az oka annak, hogy itt kint abrakoltok, és nem bent a hodályban?
Gál István: Mert a hodályban nem lehet ráengedni, így egyből ezt muszáj itt csinálni, ugye. Az istállóban nevelik ott máshol, bent az istállóban adják nekik, aztán vagy megeszi, vagy nem. De kiizél a földre, a ganéra, aztán öt zsák az öt zsák. Az öt zsákból megeszik három zsákkal. De kihordogatom vödörszám. Nem én, hanem van még egy segédem, és ezt mindet megeszi, amit elé teszek. Ebből is egy kicsit kijön belőle az abrak, de hát pár deka.
Kérdező: Tehát ez pocsékba megy?
Gál István: Ez a széna ez meg így már pocsékba. De ha ez a hodályban lenne bent, akkor én szerintem majdnem fele sánta lenne.
Kérdező: Mi az oka?
Gál István: Hát ez… begyullad a lábkörme, körme begyullad, bemelegszik és lefekszik rá a szénára és begyullad. Bemelegszik az ujjak köze és lesántul.
Kérdező: Párásabb sokkal.
Gál István: Igen, igen. Sőt, azért nem is szeretek almolni se nagyon, száraz az idő, akkor nem almolok.
Kérdező: Igen, igen, mert a birkának a körömbetegsége az azért van, mert bepálik, begombásodik.
Gál István: Igen, begyullad főleg a szénától, az tuti. A lucernától… még veszélyesebb a lucerna. Szénától is, de a lucernától még előbb begyullad.