ÉRTÉKŐRZŐ | Pásztorok a Bakonyból (Sáska) – 5. rész:
Pásztorbotok
Helyszín: Sáska
Rögzítés ideje: 2025. december 8.
Alanyok: Konkoly József, Mészáros Imre, Bakony-Balaton vidéki örökös pásztorok
Kérdező: Szabó Csaba, néptáncpedagógus, MMA ösztöndíjas
Készítő, jogtulajdonos: Talhammer Gellért
„Nekem az is szép, ha egy rücskös bot kerül a kezembe… Én azt mondom, hogy a faanyag megmondja saját magát, hogy mi legyen belőle.”
A régi öregek azt mondták: a bot a juhász támasza, fegyvere és ékessége egyben. Nincs két egyforma darab, ahogy nincs két egyforma ember sem.
Ebben az epizódban a fafaragás művészetébe merülünk el. De nem múzeumi tárgyakat nézegetünk, hanem azokat a botokat, amik évtizedekig szolgálták a juhászokat a sárban, hóban és néha a viták rendezésében is.
Konkoly József és Mészáros Imre bakonyi pásztoroktól megtudhatjuk, hogy mi az a somfamártás, milyen egy jó juhászkampó, vagy hogy a kos szereti-e a makkot.
Az alábbiakban a filmet, a fotókat és annak teljes leiratát közöljük az utókor számára.
Mészáros Imre: Nekem az is szép, ha egy rücskös bot kerül a kezembe, aztán másnak nem tetszik. Én azt mondom, hogy a bot, vagy a faanyag megmondja saját magát, hogy mi legyen belőle. Annyira nagyon nem faragták ki a szárát. Inkább csak karmolták. Hát hogyha ki volt faragva a szára, akkor ugye azért a komának nem lehetett a nyaka közé csördíteni, mert tönkrement a minta. Csíkos lett az is, meg mintás lett a nyaka is.
Kérdező: Imre bácsi, te faragó ember vagy, faragsz szép botokat. Egy pár szóba, hogyha el tudnád mondani, hogy amikor egy pásztorbot elkészítesz, akkor mikre figyelsz oda? Kialakítod a szárat, vagy a kampó részét? Milyen olyan íratlan szabályok vannak, ami fontos lehet a pásztorbot készítéséhez?
Mészáros Imre: Hát én nem készítek kiállításra, magamnak csinálok meg, hát elajándékozni, ha valaki jön, azt akkor tetszik, neki elviszi. Nekem az is szép, ha egy rücskös bot kerül a kezembe, aztán másnak nem tetszik. Én azt mondom, hogy a bot, vagy a faanyag megmondja saját magát, hogy mi legyen belőle.
Kérdező: Azt szoktátok mondani, hogy a fa, amit kiad, azt kell ráfaragni. Mit jelent ez? Hogyan döntöd el, hogy mondjuk egy ágas fán esetleg mit lehet másképpen faragni?
Mészáros Imre: Hát azért mutatja a formáját, hogy mi lesz belőle. Faragtam már olyat, hogy kutya is lett rajta, kiadta a formát, azt akkor mutatta… Vagy egy sétabot, amiből egy madár lett, akkor sétabot lett.
Kérdező: Fontos-e a botnál az, hogy a fogás az kényelmes legyen? Mondjuk egy díszelgő botnál.
Mészáros Imre: Hát nem táncos botnak való, a vékony bot, az táncos botnak való, de van vékony bot, amit faragtam én, ami kosfejes bot.
Kérdező: Fontos, hogy a teteje az fogható legyen, sima legyen, vagy a díszbotnál az mindegy?
Mészáros Imre: Hát az sem jó, ha nagyon sima, mert kicsúszik a kezedből, de azért sima legyen.
Kérdező: Hány féle botot láttatok ti, amit használt a juhászember? Hány féle botot használt, tehát ami van a kezében, vagy otthon tartott régen?
Mészáros Imre: Hát volt az az ünnepi bot, meg amivel dolgozik.
Kérdező: Ünnepi bot az milyen volt a régi időben?
Mészáros Imre: Az rövid, az rövid legyen, hogy ide be tudja akasztani a zsebébe, és akkor mindig nála volt a bot.
Kérdező: A régiek úgy hordták bennt a zsebben?
Mészáros Imre: Igen, igen.
Kérdező: Kik voltak, akikre így emlékszel?
Mészáros Imre: Hát az számadó pásztoroknak, azoknak volt egy-két faragásuk, ami tényleg szép, büszke faragása volt, és azt a rövid szárral. Az idősebb pásztoremberek azok nem szerették azt, hogyha nagyon hosszú botjuk van.
Kérdező: A Bakonyiak milyen hosszú botokat hordtak? Itt a Dunántúl ezen vidékén, hegyes-völgyes vidéken, erdős vidéken, milyen hosszú botokat hordtak mondjuk munkára?
Mészáros Imre: Hát, munkabotra. Hát így, így mellkas…
Kérdező: Magassághoz mérten mindenkinek?
Mészáros Imre: Mert hogyha megfogta a birkát azzal a hosszú szárú kampóval, nem érte el a birkának a lábát. A másik lába hogy megfogja, már messze volt.
Kérdező: Tehát azt kimondhatjuk, hogy a Dunántúlon kicsikét rövidebb rövidebb kampó. Legalább is itt a Bakony-Balatonnál.
Mészáros Imre: Igen, igen. Hát én legalábbis a régi pásztor embereknél nem igen láttam az őrző botjukkal olyat, ami a vállig ér. A juhászoknál az ünneplő bot, ami nem időseknél, mert nyilván időseket beszélgettük már, hogy a kampós sétabot volt.
Kérdező: Volt ilyen, hogy ünnepi kampós botja, ilyen juhász kampó? Tehát ami végig volt faragva esetleg?
Mészáros Imre: Elméletileg kifaragták a szárát. Volt, aki csak karmolta.
Kérdező: Az mit jelent, a kormolás?
Mészáros Imre: Hát korommal bekente, hogy kiadja a mintát.
Kérdező: A faragást annyira nagyon nem faragták ki a szárát?
Mészáros Imre: Inkább csak karmolták. Hát hogyha ki volt faragva a szára, akkor ugye azért a komának nem lehetett a nyaka közé csördíteni, mert tönkrement a minta. Csíkos lett az is, meg mintás lett a nyaka is.
Kérdező: Hogy volt ez a közmondás, hogy a somfamártás, az mit jelent?
Konkoly József: A somfamártás az amikor összemartak a pásztoremberek, aztán akkor hegyibül csördítettek egymásnak. És akkor akinek a hátán megfogott a som fa bot, az tudta, hogy milyen volt a somfamártás.
Kérdező: Mennyire volt jellemző az, hogy ezek közül a pásztorok közül akár faragtak volna? Minden pásztor faragott?
Konkoly József: Nem. Hát igazából állítólag a Kis… Kis Pista bácsi, a Kispapa, mert mi csak Kispapának hívtuk, az állítólag fiatal korában nagyon szép faragásokat csinált. Meg minden. Nem juhászbotokat, hanem ilyen sétabotokat meg izékat csinált. Aztán de a fia az az kimondottan juhászbotokat.
Kérdező: Hogy hívták Őt mondd meg.
Konkoly József: Kis András.
Kérdező: Miket csinált András bácsi? Hogyan ismerted meg őt? Mi az, amit az ő művészetéről el tudsz mondani? Ugye azt le kell mondjuk, hogy te jártál ki vele botot pirítani is.
Konkoly József: Hát igazából úgy jártunk ki vele botot pirítani, hogy ment a az egyik falka ment előttünk, a másik jött utánunk, középen pirítottuk a botot és hol erre futottam, hol arra, hogy a birkák össze ne keveredjenek. És akkor hát egy 8-10 botot megpirított, aztán elvittük haza. Akkor aztán le voltak szórva a hodályba, aztán akkor fogta a baltáját, reggel baltálval kiöregülte, délutánra kész volt a bot.
Kérdező: Munkabotok voltak ezek?
Konkoly József: Munkabotok. Faragott olyan megrendelésre olyan botokat is, amik tényleg szép botszárakat, meg a botnak a szárát is kifaragta. De az olyat azért keveset csináltam.
Kérdező: Miket szokott ráfaragni a botokra?
Konkoly József: Kosfejet, makkot, nőszirmot, ahogy te mondtad. Igazából forgórózsásat is faragott egy párat, de azt azért annyira nagyon nem. Inkább a kosfejeket. Meg csinált sárkányfejes botot.
Kérdező: Miről lehet tudni, hogy sárkány van-e azon a boton?
Konkoly József: Arról lehet tudni, hogy annak van két füle.
Kérdező: Mert, hogy aminek nincs két füle?
Konkoly József: Az meg kígyós.
Kérdező: Igen, ezt szoktuk hallani itt, hogy komoly vita van ebből, hogy meg szokták kérdezni.
Konkoly József: És azt a Kekk bácsinak, a a Kekk Imre bácsinak, az apjának a botjáról másolta azt a a sárkányfejes botot, és azon csakugyan volt kígyó. Kettő botja volt az öregnek, meg három csengője, amit még a háborúban is vitte magával. De hogy aztán hova lettek a botok, meg a csengőkből is csak egy van meg.
Kérdező: Azt láttam többeteknél olyan botot, hogy két kos makkot eszik. Olyat is faragott. Kicsi faragott ilyet?
Konkoly József: Kis András.
Kérdező: Más is faragott ilyet?
Konkoly József: Hát azt nem tudom igazából, de az Andris az biztos, hogy több olyan két kosfejes botot faragott, hogy a két kosnak a szájában.
Kérdező: Kos megeszi a makkot?
Konkoly József: Meg.
Kérdező: Szereti?
Konkoly József: Szereti a makkot, a birka. Az is birka Te. A kos is birka.
Kérdező: Erre a kígyós vagy a sárkányfejes botra, ezt el lehet mondani, hogy ez a vidéknek egy saját mintája? Te láttad, más vidéken, más megyében ezt?
Konkoly József: Másikban nem láttam.
Kérdező: Láttatok-e még olyan mintákat, amit más megyében nem emlékeztek hogy láttatok volna? Elég sok ilyen van, nem? Forgórózsásat például, láttatok más megyében?
Konkoly József: Hát annyira nagyon nem. A másik megyében annyira nagyon nem. Nem igazán volt ám ez a faragott pásztor bot. Csak úgy, hogy hát innen került arra.
Kérdező: Nagyon jellegzetesek a bakonyi kampók, igaz?
Konkoly József: Igen, igen.
Kérdező: Azt ki lehet mondani, hogy a bakonyi ember… Mert azt hallottam, hogy régen kereskedtek is vele. Akár sima botszárakkal is.
Konkoly József: Kis Andrásékat már említetted egyszer. Hát figyelj, abban az időben, 81-ben elmentünk a Hortobágyra, vittünk egy ilyen köteg botszárat, és akkor ott leállította az Andris, és egy órán belül nem volt belőle egy sem. Az összes pásztorember mind ott volt, mellette egy másik ember, aki árulta őket, azokat, amire azt mondják, hogy a húgylébe feketítik, meg izé, meg minden. De azért a mi bakonyi somfáinkat, azokat abban a minutában elhordták. Egy órán belül nem volt egy sem.
Kérdező: Itt hallottatok-e olyanról, hogy valaki húgylébe tette volna?
Konkoly József: Itt nem hallottam.
Kérdező: Miért fontos az a húgylé? Fontos az?
Konkoly József: Szerintem nem.
Kérdező: Mi van akkor, hogyha abba beáztatod?
Konkoly József: Hát akkor büdös lesz, míg meg lesz mindig. Halványul a szag, de teljesen nem tűnik el. Míg el nem tüzeled, az mindig büdös lesz.
Kérdező: És hogyan lehetett színezni a botot? A botkészítésnek voltak-e bármiféle technikái, vagy hallottatok-e különleges botokról esetleg?
Konkoly József: Különleges botokról? Nem tudom.
Kérdező: Egy-két szót így beejtenék, hogyha kígyós bot. Hogyha kígyó van a bot… Szárára. Szárára a kígyót tesznek.
Konkoly József: Hát az ugye igazából a pásztorembernek a legendája volt a kígyó, mivel a határban volt kígyó. Most már nem sok van, mert nincs víz.
Kérdező: Mit lehetett ráfaragni egy botra régen? Emlékeztek esetleg, hogy valaki másképp faragott, vagy ezt is rátett, azt is rátett?
Konkoly József: Kinek milyen volt a… kézügyessége. De hát általában azért az a bakonyi szoknyás faragás az ugye azért… Azokat belecserkelték a botokra.
Kérdező: A sallang, vagy szoknya, vagy kemence? Szoknyás.
Konkoly József: Hát az Andris az azt mondta, hogy szoknyás, faragás olyan nekem is van, amit csináltam abban az időben. De olyat azon azt tudom, hogy az Andris is csinált olyan botszárat. Hát volt ami készen lett, aztán másnapra már cafatokban volt, mert vagy a kutya, vagy a birka.
Kérdező: Kidobtátok utána?
Konkoly József: Persze.
Kérdező: Beszélgettünk, hogy az a méretezése a szárnak. Hogy volt ez? Hogy kell ezt elképzelni? Mikor jó egy kampó?
Konkoly József: Hát a hüvelykujjad így belefér, azzal lehet jól fogni a birkát. Ugye… Meg ilyen hosszú legyen, mint a hüvelykujjad.
Kérdező: Igen. A vágásnál.
Konkoly József: Igen, igen. És akkor azzal lehet jól fogni.
Kérdező: Mert ha az tágabb, akkor mit történik?
Konkoly József: Hát akkor azzal nem tudsz, lent nem tudsz fogni. Ha megtanulod a technikáját, akkor amúgy is meg lehet fogni, csak nehezebb, mint a… Ugye, én úgy fogom a birkát, Régen nem kellett a bot, mert kapásból elkaptam röptibe a birkát, de most már kell a bot. Csak egy picit meg kell csavarni a botszárat, amikor megfogod a birkát, és akkor akkor nem tud kirúgni belőle. Nem tud kirúgni.
Kérdező: Joska bácsi, itt elég sok tárgyat látunk itt. Egy-két tárgyat bemutatnál, és azt mondom, hogy egy-egy dolgot, tehát egy botot, egy csengőt, esetleg egy pár szót mondanál.
Konkoly József: Itt a csengő nincs a falon. Itt a falon nincs, hanem mindenhol máshol van. Hát van egy botom ezt az öcsém faragta.
Kérdező: Amiről úgy gondolod, hogy a legjobban büszke vagy esetleg valakitől kaptad, vagy emléked fűz hozzá, és itt van-e olyan, ami…
Konkoly József: Hát van ott egy Geszti kampóm. Egy Geszti kampóm, azt Diszelből cseréltem a bírótól. az egy bojtárkampó, úgy lopta el, az asszonytól.
Kérdező: Elkérhetjük?
Konkoly József: Ez egy bojtár Geszti kampó. Ez igazi Geszti. Régi.
Kérdező: Igen, ez egy nagyon régi kampó.
Konkoly József: 40 éve van nálam ez a kampó. A bíró az az Alföldről származott. Igazából, ez egy bojtárkampó.
Kérdező: Ha megnézzük ezt a geszti kampót, látjátok is, ez sokkal-sokkal kisebb mint a mai Geszti kampók.
Konkoly József: Igen.
Kérdező: Mondhatjuk, hogy finomabb, igaz? Egy ujj. Így is, meg úgy is. Az feltűnő, hogy a végén nincsen kupak.
Konkoly József: Hát nincsen, ezen egy csavar volt. Vagyis hát nem volt csavar se, én tettem már bele a csavart.
Kérdező: Viszont ezen egy karmolt botszár van. Karmolt, tehát igazából meg van karcolva, igaz?
Konkoly József: Igen, igen.
Kérdező: A karcolást mivel szoktátok látványosabbá tenni?
Konkoly József: Hát ugye, mi varróárnak a hegyével… megböködtük, hogy kiadja a mintát, de különben görbebicskával faragtam én.
Kérdező: Mivel szoktátok bekenni?
Konkoly József: Hát ez… zsírral van.
Kérdező: Szép barna színe van neki.
Konkoly József: Igen, hát ez most már harminc évvel itt van a falon, biztos.
Kérdező: Elég jó, elég jó.