ÉRTÉKŐRZŐ | Pásztorok a Bakonyból (Sáska) – 3. rész:
Számadók, bojtárok, pásztorcsaládok
Helyszín: Sáska
Rögzítés ideje: 2025. december 8.
Alanyok: Konkoly József, Mészáros Imre, Bakony-Balaton vidéki örökös pásztorok
Kérdező: Szabó Csaba, néptáncpedagógus, MMA ösztöndíjas
Készítő, jogtulajdonos: Talhammer Gellért
„Kihajtáskor mindenki lehet pásztor, behajtáskor csak az lehet, aki el tud számolni az állománnyal.”
A Pásztorok a Bakonyból sorozat 3. epizódjában Konkoly József és Mészáros Imre beavatnak minket a pásztortársadalom szigorú hierarchiájába. Megtudjuk, ki állt a létra tetején, mi volt a dolga a bojtárnak, ki volt az „elletős” és a „kosos” juhász.
Mi volt a pásztorok fizetsége? Milyen értéke volt régen a gyapjúnak? Mit jelent a „tartás”? Kik voltak a vándorjuhász családok, akik lábon hajtották a nyájat megyéken át? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk ebben a részben.
Az alábbiakban a filmet és annak teljes leiratát közöljük az utókor számára.
Kérdező: Volt-e a juhászoknak, úgymond rangsora, tehát a legmódosabb, a legmegbecsültebb juhász, hogy hívták, mi volt ennek a megnevezése?
Mészáros Imre: Hát az ellető juhász, az anyás juhász.
Kérdező: Igen, ő volt a legjobb? Számadó az fölötte volt vagy alatta?
Mészáros Imre: Hát a számadó az volt, akinek volt, mit tudom én, négy-öt bojtárja, aztán ugye az volt a számadó.
Kérdező: Tehát akkor a számadó van legfelül?
Mészáros Imre: Igen.
Kérdező: Számadó alatt van a…
Mészáros Imre: A bojtár, a számadó bojtár, utána van a kis bojtár. Ugye a kis bojtár a tanya körül tett, vett, meg tanulgatta a dolgot, számadó bojtár felelt, a többi, mikor menjen itatni. De még én is csináltam, hogy, igaz nem sokáig voltam így, de én is csináltam, hogy a kútostorral jelezték az időt. De már elfelejtettem, ne kérdezd, hogy mi.
Kérdező: De miért volt fontos ez?
Mészáros Imre: Hát, órájuk nem volt, voltak ezek a háztáji csordás gulyások, de ugye nem ő felelt, hanem volt egy ember, aki vállalta ezt. Aztán akkor ugye ennek volt három-négy bojtárja. A számadó bojtár, mert hát ugye a számadó az ment a piacra, az ökrös szekérrel, meg mit tudom én, azt akkor ugye a számadó bojtár felelt az birkákért, tudott írni, olvasni, mert ugye nagyon sokan nem tudtak. Aztán akkor ugye a jeleket tudták, a kútostor hogyan van felengedve. Meg a rovás, úgy ahogy mondja.
Kérdező: Ez mi volt? Miért volt ez?
Mészáros Imre: Hát úgy volt az, tudod, hogy volt egy pálca, a két fele volt hasítva, azt akkor rá volt vésve, kinek mennyi állata van, azt ugye akkor vitte az egyik felét a gazda, vitte a másik fele, ott volt a számadónál, aztán ősszel, amikor beverés volt, akkor összepárosították a pálcát, aztán „Számolj el Komám a nyájjal!” Azért mondja a közmondás, hogy kihajtáskor mindenki lehet pásztor, behajtáskor csak az lehet, aki el tud számolni az állománnyal.
Kérdező: És akkor visszatérve még, hogy mondtátok azt, hogy számadó, hogy a bojtárja volt neki, a számadó és a juhász és alatta volt, azt mondjátok, az elletős, ugye, nyilván. És korábban hallottam tőletek azt, hogy kosos, vagy ürüs.
Konkoly József: Hát kosos az volt, a kosos az volt, az állami, akkor még állami kostelepek voltak, azok voltak a kososok, hát ott volt egy juhász.
Kérdező: Annak jó juhásznak kellett lenni a kososnak?
Konkoly József: Hát, mikor, hogyan sikerült. Tehát mondjuk egy elletős az jobban megvolt becsülve, mint egy kosos. Hát persze, hát az igazából.
Kérdező: A legfontosabbak voltak?
Konkoly József: Hát annak igazából azért egy kicsit fontosabb feladatai voltak.
Kérdező: És az ürüs?
Konkoly József: Hát az ürüs az, amikor már mi, én a birkához kerültem, akkor már nem volt ürüfalka, mert el lehetett adni a bárányt. Addig volt ürüfalka, ameddig nem lehetett eladni a bárányt, hanem kihajtották a bárányt a birkával, jerkét külön szedték, a kosárányokat kiherélték, aztán akkor az volt a vágó. Tehát voltak vágóhidak a falukban, ott a hentesek összeszedték a vágóbirkát, és odaadták az ürüket.
Kérdező: Igen, igen. Kiből lehetett a… Aki a selejtekkel… Azt hallottam, hogy a selejtet is külön, néha volt, hogy külön őriztették. Ami már megöregedett.
Konkoly József: Hát az szerintem ment a rideg birkával a selejt.
Kérdező: Hát azt már majdnem bárki őrizhette azt, nem?
Konkoly József: Hát azt persze vigyáztak rá.
Kérdező: Régen a gyapjú leadásakor szokták mondani, hogy a pásztorok akkor arattak. Ez mit jelentett? Hogyan éltétek meg a régi időben? Most tudjuk már, hogy nincs ára, de régen hogy volt ez, hogy gyakorlatilag jövedelmezte a családot?
Mészáros Imre: Az olyan volt, hogy valamikor a birka eltartotta a pásztort is, meg a gazdát is, mert a gyapjúnak olyan ára volt, hogy az fedezte. Ott a ahol fejtek, az már plusz volt, a bárány plusz volt. Még az én gyerekkoromban, meg később is voltak az ürünyájak, azok arra voltak, hogy az arab országok nem vették meg a bárányt, hanem a három-négy éveset. Ami ki volt herélve. A kosbárány. Azt akkor két-három évig tartották, azon volt, kinnt a legelőn volt. Volt is, hogy őket úgy hívták, hogy ürü juhászok. És a gyapjú fedezte az egész évi takarmányát, meg a juhásznak a bérét, meg még a gazdának is volt belőle haszna.
Kérdező: Amikor még úgymond maszek világ volt, szoktátok mondani… Mi volt a jussa egy pásztornak? Hogyan fizették ezt? Milyen, vagy volt-e fix fizetése?
Mészáros Imre: Legalábbis mi nálunk járt neki egy hold kukoricaföld. Vagy mindegy, hogy most mi, csak egy hold föld, egy hold kaszáló, akkor a bér, tartás.
Kérdező: Tartás? Mondjuk el, mi a tartás?
Mészáros Imre: Mi nálunk ugye két anyadisznót tarthatott, egy kanász.
Kérdező: Tulajdonosnak az állományával együtt ment az állat?
Konkoly József: Igen, igen.
Mészáros Imre: Hát ugye a tartás kellett, mert azért ha elveszett a birka, akkor azért azt valamiből ki kellett fizetni, mert azért nem úgy ment. De hát ugye már ma nagyon sok helyen még nagyon fizetni sem akarnak.
Kérdező: A juhásznak mennyi volt a tartása?
Mészáros Imre: Hát ahogy meg tudtak egyezni.
Konkoly József: Nálunk a TSZ-ben 25 anyabirkánk lehetett. Először még úgy volt, hogy a mi birkánk az külön, tehát nem volt százalékhoz kötve az, hogy az én birkám mind a 25 elljen, a TSZ-é meg csak ugye 80 százalékra, de a végén már aztán százalékra kaptuk a a háztáji bárányt. Hát amikor én a TSZ-be jöttem, akkor 720 forintot adtak egy a bárányért, az én saját birkámnak a bárányjáért. Aztán… De én még úgy nem őriztem soha, sehol sem, hogy ne lett volna kecském, birkám, meg sok éven keresztül volt szamaram. És amikor a másik emberek háborogtak a TSZ-ben, hogy hát ő nekik miért nem lehet, hogy több birkájuk legyen, meg több kecskéjük, meg szamár, meg minden, aztán azt mondta a főnök neki, hogy ha olyan juhászok lesztek, mint a kis Konkoly, akkor lehet nektek is. És akkor úgysem tudták megállni, mert én utána nem kellett jönni a főnöknek sohasem, hogy hát itt ment a birkám, meg ott ment a birkám, a juhász meg sehol nem volt.
Kérdező: Miért fontos a szamár a birka mellett? Milyen feladata van?
Konkoly József: Vezette a birkát, meg lehetett vele takarmányozni, hazahordta a bárányt, úgyhogy felmálháztuk aztán, felraktuk rá a zsákokat aztán. Sőt, este bejött a birka az itatóhoz, olyan könnyen kiszedtem a fias birkát, ami frissen ellett, mert fogtam a zsákot, mindenki ott állt az összes frissen ellett birka a szamár mellett.
Kérdező: És a kecske?
Konkoly József: Hát a kecskével meg szoktunk dajkázni.
Kérdező: Mit jelenti a dajkázás?
Konkoly József: Hát az az, hogyha volt árva barány, akkor azt megszoptattuk a kecskénél. De én most már évek óta nem dajkázok, mert olyan birkát sikerült kihoznom ebből a maszek juhászkodásból, hogy nem kell dajkázni, mert amit megellik a birka, azt fel is neveli.
Kérdező: Másképp mulattak a pásztorok régen? Az idősebbek amikor leültek egy asztal mellé, akár egy gyapjúleadáskor. Másképp mulattak, mint az egyszerű, úgymond paraszt emberek?
Konkoly József: Hát igazából. Azok akkor szerintem arról a birkázásról, meg azért, hogy beszélgettek, meg közben iszogattak. Nem az, hogy hát akkora nagyot, de volt olyan öreg pásztor ismerősöm, akiről mesélték, hogy elment a gyapjúleadásra, aztán két nap múlva ment haza, nem volt annyi pénze, hogy a taxit kifizesse.
Kérdező: Elmulatta a pénzét… gyapjúleadáson…
Konkoly József: Mert abban az időben egyszer húsvét másnapján mondom hát nem kelek én olyan korán fel, mondom hát dehogyis, mondom kicsit lapítok még, akkor picik voltak a gyerekek, még a Kati is volt, csak a két fiú. Aztán… Egyszer csak zörget a Jani bátyja. Gyerek gyere már! Azt mondja… Mondom Jani bácsi… Húsvét, másnapja van ma egy kicsit később. Nem azt mondja, menjünk, megetetünk, aztán majd utána, oda mész ahova… Persze megetettünk, aztán utána mentem ki a lőtérbe a bírkával.
Kérdező: Mert ugye a pásztoremberek nincsen ünnepnap. Igaz?
Konkoly József: Régen azért az öregek azok megengedték magunknak, hogy a nagy napokon elmentek a misére, meg minden, de hát én annyira nem vagyok szentes gyerek.
Kérdező: Pásztorok keveset mentek misére, nem tudtak, mert nem volt lehetőségük. igaz?
Mészáros Imre: Igen.
Kérdező: Tehát nem vagytok templomba járó emberek. A munkátokból kifolyólag.
Konkoly József: Én igazából minden évben egyszer elmegyünk Veszprémbe a misére, és akkor az az egész évre nekünk be van írva.
Kérdező: Egy-két ilyen hagyományos, Bakony-Balaton felvidéki pásztorcsalád, ilyen vezetéknevet mondjál nekem, légyszíves. Kik voltak, akikről azt gondolod, hogy a megyének az ilyen meghatározó családjai lehettek, akik te ismertél, akik tudod, hogy itt voltak régóta, és esetleg ők…
Konkoly József: Hát én nekem olyan sok van.
Kérdező: Egy nyolc-tíz nevet mondjál nekünk, légyszíves.
Konkoly József: Hát voltak a Horváthok, ugye azok abban az időben Szentgál környékéről származtak, és akkor ilyen beceneveket ragasztottak rájuk.
Kérdező: Milyen beceneveket?
Konkoly József: Voltak Teknőshorváth, Kecskéshorváth, mi a Józsi bácsit, Döbröginek hívtuk, mert egy jó nagy darab pocakos ember volt, aztán, hogyha kicsit többet ivott, akkor csoszogott az öreg. Aztán akkor voltak a Bende Pista bácsiék, hát ő ugye kapolcsi. Akkor a Boncsos tető, az ugye a Bende Feri bácsi. Az végig ott volt.
Mészáros Imre: Padragon a Leskovicsok.
Kérdező: Az is régi pásztor család?
Mészáros Imre: Igen. Kenyeresek.
Kérdező: Halimba környékén.
Mészáros Imre: Igen. Akkor a Nyárs Pista bácsi, Jani bácsi.
Kérdező: Ők is ilyen régi pásztor családok voltak?
Konkoly József: Persze, persze.
Kérdező: Lákicsok mindenképpen.
Konkoly József: Igen, hát azok. Hát igazából… Na… A Lákicsok az egy olyan…
Mészáros Imre: Nyirádon a Molnár Feri.
Konkoly József: Olyan család volt, a Lákics család, hogy hát igazából azok, azok kimondottan igazi vándorjuhászok voltak. Hol Veszprém megyében voltak, hol Fejér megyében, hol Pest megyében, és lábon, tehát lábon ment a birka. Volt úgy, hogy három-négy héten keresztül fel volt pakolva a szamár. Mentem én is segíteni nekik hajtani, aztán bementek a kocsmába. Gyere, gyerek, Te is! Megáll ez a birka itt. Jó, bementünk a kocsmába, hát én nem ittam én semmit. Málnát. Hát ezek azért iszogattak. Megyünk vissza, a szamár meg fekszik. Azt mondja a Pista bácsi. Ú, azt mondja a szamár, mert lefeküdt! Azt mondja. A cucc meg rajta van a hátán. Még másnap is pattogott a teáskannáról a zománc, mert úgy összelapította a szamár.
Kérdező: A Dávidokat mindenképpen be kell mondjuk.
Konkoly József: Hát azok régi pásztorcsalád, hát ugye ott a két fiú a pásztorkodik most is. Aztán… Úgyhogy volt…
Kérdező: Molnárok. Említetted. Kissek, Diszelben.
Konkoly József: Igen, igen.
Kérdező: Volt-e jelentősége annak, hogy valaki paraszt lányt vett el feleségül, vagy akár pásztor lányt? Fontos volt ez?
Mészáros Imre: Hát figyelj, hát most annak idején nem voltak ám olyan nagyon megbecsülve a pásztorok. Nagyon kevés, nagyon jó pásztornak kellett lenni, akire azt mondta még három év múlva is a falu, hogy: Na! Te kellesz nekem.