ÉRTÉKŐRZŐ | Pásztorok a Bakonyból (Sáska) – 1. rész:
„Mi voltunk az utolsó szabad emberek”
Helyszín: Sáska
Rögzítés ideje: 2025. december 8.
Alanyok: Konkoly József, Mészáros Imre, Bakony-Balaton vidéki örökös pásztorok
Kérdező: Szabó Csaba, néptáncpedagógus, MMA ösztöndíjas
Operatőr, vágó: Talhammer Gellért
A Kép2Média Értékőrző sorozatának első epizódjában a Bakonyba, Sáskára utazunk, ahol megismerjük Konkoly Józsefet és Mészáros Imrét, a Bakony-Balaton vidék örökös pásztorait. Megtudhatjuk, mitől lesz valaki igazi juhászember, hogyan váltak pásztorrá és hogyan élték meg a rendszerváltozás utáni bizonytalanságot.
Az alábbiakban a filmet és annak teljes leiratát közöljük az utókor számára.
A BESZÉLGETÉS LEIRATA
Kérdező: Két Bakony-Balaton felvidéki örökös pásztorral fogunk beszélgetni most itt az asztalnál. Meg is kérném Őket, hogy mutatkozzanak be, és pár szóban mondják el, hogy milyen családból származnak, hogyan találkoztak a pásztor kultúrával, hogy jobban megismerhessük őket.
Konkoly József: Én Konkoly József vagyok, és 79-től vagyok a birka mellett. 82-ben jöttünk ide Sáskára. Azóta hátul kimentem az udvarból, aztán mentem a munkahelyre. 32 éve a saját gazdaságomban dolgozok.
Kérdező: Pásztorcsaládban születtél?
Konkoly József: Hát elméletileg apám az juhászkodott, meg lovazott. Hát ha az pásztorcsaládnak számít, akkor igen.
Kérdező: És mennyi birkát őrzöl most Jóska bácsi?
Konkoly József: Most már csak 120 birkám van, de hát abban az időben 350-400 birkám volt. Hobbinak sok, megélni kevés. De hogyha valaki szívvel-lélekkel csinálja, akkor azért ki lehet hozni belőle elég sok mindent.
Kérdező: Imre bácsit megkérem, pár szóval te is mutasd be magadat.
Mészáros Imre: Mészáros Imre vagyok, 74 éves. Hát pásztorkodás? Ebbe születtem. Anyai ágon biztos, hogy pásztor, apai ágon, Apám az volt. Kanász volt. Nagyapám azt hiszem, ő bányász volt, megjárta az első világháborút. Hát fiatalon árvák lettünk, mert 20-valahány éves voltam, amikor a szülők meghaltak. Azt lehet mondani, hogy igen.
Kérdező: Hol születtél Imre bácsi?
Mészáros Imre: Én Baranya megyében, Sumonyba, az Ormánság szélén.
Kérdező: Hány éves korodban kerültél ide?
Mészáros Imre: 77-ben jöttem a devecseri TSZ-hez. Rendszerváltozásig juhász voltam. Akkor megszűnt, szétszakadt a TSZ, a juhászság. Akkor egész 1998 február 1-ig, Szarvasmarha telepen voltam fejősgulyás. Fejtem, elletőbe dolgoztam, hát mindent csináltam, amit egy állattenyésztési telepen csinálni kellett. De ugye legtöbbet fejtem.
Kérdező: A mai világ, ez sok romlást hozott, meg sok változást hozott.
Mészáros Imre: A mai napon úgy néznek ki a szerződések, hogy rövid időre csinálják. Egy állattenyésztő rövid időre nem tud tervezni.
Kérdező: Következő kérdésem az lenne, hogy Ti hagyományos embernek, mondhatunk titeket, tehát hagyományos szemléletű emberek vagytok. Miért fontos nektek a pásztorhagyomány? Tehát mi az, amit ti megéltek a pásztorhagyományban? Miért fontos számotokra, a családokba? Hiszen látjuk azt, hogy rengeteg tárgya vagytok körülvéve, őrzitek a szokásokat, pásztor emberekkel találkoztok, a kapcsolataitoknak a jelentős része a munkátokon keresztül, és a hobbitokon keresztül, és az életmódotokon keresztül, és a pásztorcsaládokkal köt össze titeket. Hogy miért fontos nektek a pásztorhagyománynak a megélése?
Konkoly József: Gyerekkoromban, én nagyon sokat jártam az öreg pásztor emberekhez, és befogadtak, sőt van egy-két csengőm, amit még abban az időben szereztem az öreg pásztoroktól, és akkor kezdtem én ezzel foglalkozni, hogy amit a kezembe tudok szerezni, azt összegyűjtöm, hogy majd megmutassam, hogy hát ez a csengő, ez ettől az öreg pásztortól való, az a másik az attól, ezt ezért cseréltem, azért cseréltem, mert botjaim is vannak régi pásztor emberek, fafaragós pásztor emberektől, és azért azokat még a család sem tudja megmutatni, csak azok azt mondják, hogy a kis Konkolynál van.
Kérdező: Tehát vannak olyan pásztor emberek a régiek közül, akikre szívesen emlékszel vissza, és akár példaértékű volt az életed, vagy művészete számodra?
Konkoly József: Van, hát abban az időben Sümegyi Józsi bácsi, azoknál voltam két évet bojtár is, ő egy olyan kimondottan birka szerető ember volt, hogy hosszú éveken keresztül mankóval mászott a birka után, akkor is ment, és ő is végülis nem egy olyan nagy gyűjteménye volt, egy olyan húsz darab csengője volt, amit hát úgy néz ki, hogy a lánya megtakarít, nem, de én kaptam belőle. A Józsi bácsitól, attól mondta a gyerek azt, hogy ne is kérjél tőlem csengőt, mert nem adok. Hát aztán betartottam, én nem kértem, de megígérték a gyerekek, hogy kapok egy csengőt, meg egy botot, amit 50 évvel ezelőtt faragott, és én amikor bojtár voltam nála, akkor az nálam volt az a bot, és egy olyan csengőt kaptam, ami a Vörösmarty Miskától vette, az egy kapolcsi bojtár gyerek volt, a Busznyákéknál, és egy olyan csengőt kaptam, ami azé volt. A Józsi bácsinak soha nem volt fent, csak amikor én bojtár voltam.
Kérdező: Mi a pásztorembernek a jelképe? Milyen eszközöket hord magával, vagy mi az, ami megmutatja azt, hogy ő mennyire igényes akár a munkájában? Mi az, ami címere tud lenni egy pásztorembernek, vagy juhászembernek?
Konkoly József: Hát a címere, hát igazából egy szépen faragott bot a kezébe, tarisznya, aztán, meg hát ami előtte jár. Arról lehet megmondani, hogy ki milyen pásztorember, ami előtte jár. Tehát megmutatja jószág, hogy milyen a pásztora?
Kérdező: Tehát nem a külcsíny?
Konkoly József: Nem, hát igazából a Kiss Pali bácsinak az apja az azt mondta, glottgatjába is lehet őrizni, csak jó birkája legyen. Hát az a pásztorembernek a jelképe, címere, ami előtte jár.
Mészáros Imre: Jönne egy olyan helyzet, mint az ukránoknál van, nem csak a városok, a falvak is éhen halnának, mert eltűnt a falusi állattartás. A Kádár rendszert, átkozzák, szídják, pedig meg kell nézni, a falusi állattartás, a 90-es években szűnt meg. A 90-es években szűnt meg mindenütt. Mindenütt, mert azért addig majdnem minden háznál hizlaltak egy, de inkább két disznót, baromfi volt, kacsa volt, tyúk volt. Ma meg kell nézni, egy-két helyen van. Olyan legelőket szüntettek, meg szántottak fel, amin 5-600 éves tölgyfák voltak. És én most is azt kérdem, hogy én mikor építkeztem, a régi házamnak a tetején gólyafészek volt, engedélyt keltett kérni, hogy lebonthassam a házat, a gólyafészek végett, utána kiszedték azokat a tölgyfákat, amelyeken volt olyan fa, amelyiken 3 gólyafészek is volt, legalábbis még a 90-es évek elején. Már most semmi sincs, ki van minden szántva az összes legelő.
Kérdező: Felteszem a nagy kérdést, ami mindig nagy kérdés, a beszélgetésben. Mit üzennétek a fiataloknak, esetleg aki aki, akit mondjuk rábeszélnétek arra, hogy pásztor legyen?
Konkoly József: Hát, ha nem megszállott, akkor nem tudod rá beszélni.
Kérdező: És miért jó pásztornak lenni a mai világban?
Konkoly József: Az a baj, hogy sajnálják az emberek az idejüket, az, hogy én megyek a birka után, aztán sétálgatok a nagy semmiben. De hát én nekem az az életem része. De a fiatalok azt akarják, hogy drót közé legyen szorítva az állat mindenféle téren. Marha, birka, mert behozták azokat a fajta birkákat, amiket be lehet tenni a villanypásztorba.
Kérdező: Ha mégegyszer születnétek pásztorok, lennétek?
Konkoly József: Én biztos.
Kérdező: Juhász?
Konkoly József: Igen, mivel annyira nagyon nem szerettem a marhát,
Kérdező: Miért nem?
Konkoly József: Nagyokat lépett.
Kérdező: Az mit jelent, hogy nagyokat lép?
Konkoly József: Sokat kell menni utána. Meg hát én nekem nagyon sok izém volt a lovazással. Fogatoztunk, hintóztunk, lovagoltam, de aztán oda lett a derekam, aztán így.
Kérdező: Tehát az állat szeretete befolyásolta az életedet mindig?
Konkoly József: Igen, igen.
Kérdező: Imre bácsi Te?
Mészáros Imre: Hát nem tudom, nem biztosan, hogy… Én nem készültem pásztornak, de így alakult. De hát nem tudom, lehet, hogy lennék, de a mai viszonyok közt nem biztos.
Konkoly József: Én mindig azt mondom, hogy szeretnék most ebbe a helyzetbe 50 éves lenni. Mert volna ebben sok lehetőség, amit nem tudom, hogy a fiatalok azok mennyire… Azok a pénz szempontjából szeretik kihasználni ezt a lehetőséget. Én viszont nem. Úgy voltam vele.
Kérdező: Mi volt a legtöbb, amit nektek a pásztorkodás adott? Tehát mi az, amit kaptatok vele, úgy érzitek, az életetekben?
Mészáros Imre: Hát mi voltunk az utolsó szabad emberek.
Konkoly József: Nekem nem parancsolt senki a lányokon kívül. Csak az állat. De amikor azok jól vannak lakva, akkor azokkal mindent kenyérre lehet kenni.
Kérdező: Van-e olyan közmondás, vagy szólás, vagy mottója az életeteknek, ami esetleg a pásztorkodáshoz kapcsolódik? Olyan közmondás, ami esetleg a pásztorkodásotokat befolyásolta?
Konkoly József: A birka szeretete.
Mészáros Imre: Hát minden állaté…
Konkoly József: Minden, minden, de azért, hogyha az ember már egyszer juhász volt, akkor az, amivel foglalkozott. És én mindig úgy éltem le az életemet, hogy azt csináltam, amit szeretek.
Mészáros Imre: Tudod, az mindig jó volt, mikor nyírás volt, akkor a te birkád volt a legszebb.
Konkoly József: Így van.
Kérdező: Büszkeséggel töltött el?
Mészáros Imre: Figyelj, mikor egy TSZ-ben volt húsz juhász, azt akkor a nyíró megnyírta a nyájadat, azt akkor azt mondta, hogy na… Ez volt a legjobb, a legkönnyebben nyírtam, a legjobb birka. Mi számunkra egy dicsőség volt, legalábbis az enyémére.
Kérdező: Meghozta a megbecsülést.
Mészáros Imre: Én nem dicsekedtem vele, hogy mit tudom én, milyen a birkám, meg hát azt hiszem, hogy Józsi se, de ugye ott megmutatkozott, hogy mikor azt mondták, hogy na…
Kérdező: Köszönjük szépen ezeket a szép történeteket, meg a tudást, amit, amit elmondtatok, elmeséltek nekünk. Azt kívánom nektek, hogy még gyarapodó birkanyájaitok legyenek, és sok-sok időt, energiát és kedvet kívánunk hozzá!